4.rész- Jól hallottam?! Vagy menjek fülészetre?!

 Ledobtam magam a helyemre, Nessa pedig mellém ült. Megcsóváltam a fejem. Ez nekünk sosem fog összejönni. Van egy totál szerelmes lány. A fiú törődne is vele, de a lány mindig elküldi a jó büdös francba. A lány azt elvárja, hogy a fiú meghallgassa, amikor ő sem teszi. Az életemből nem lehetne regényt írni!?!
- Sajnálom.- szólalt meg Nessa.
- Ne is mondd. Elvárom hogy azt tegye, amit én sosem tettem. Hülye ő?!- temettem arcom a kezeimbe. Nessa megsimogatta a vállam, majd felállt, és elsétált. Én is kimentem a folyosóra. Dave egy padon ült, és a karkötőit birizgálta. Ritkán látom ilyen zavartnak, és ilyen...magányosnak. Ezt én váltom ki belőle?! Leültem mellé. Már épp állt volna fel, de én visszahúztam a padra. Szerepet cseréltünk?! Vagy most mi van?!
- Dave! Oké...bírtam 2 évig. 2 évig játszottam totál átlátszóan, hogy utállak. Ez nem volt igaz, sőt te voltál....vagy te vagy a mindenem. Bármit megtettem volna azért, hogy legalább olyan kapcsolat legyen köztünk, mint közted és Nessa közt. De amikor te odajöttél hozzám, akkor...valahogy az érzések így jöttek ki belőlem. Nem tehetek róla...sajnálom...- sóhajtottam. Most egyszerre minden kijött belőlem. Aztán észbe kaptam. Hogy kinek, mit, és hol mondtam el. Nem mondott semmit, csak döbbenten meredt rám. Azt hittem, ez nem jelent jót, így felálltam, és elkezdtem lerohanni a lépcsőn. Leértem az aulába, ledobtam magam egy padra, és könnyes szemmel nézegettem ide-oda. Elmondtam neki. Hogy mit érzek valójában. Mi van ha ő nem érzi ezt?! Mi van ha épp barátkozni akart?! Akkor én azt is tönkretettem. Mi van ha ő CSAK barát akart lenni?! Hogy lehetek ekkora idióta?!
- Hé, leülhetek?- bukkant fel Dave. Bólintottam egyet.- Figyelj, én...
- Tudom. Szeretsz, de csak úgy, mint egy barátot. Semmi mást nem érzel, csak ennyit. Hogy aranyos vagyok, de maradjunk csak barátok. Értem én.- dőlt belőlem a szó megint. Gondolni már gondoltam rá, de úgy hogy ki is mondtam....úgy még jobban fájt.
- Nem. Mármint de. Tényleg aranyos vagy. Aranyos, hogy nem tudod, hogy hogyan fejezd ki az érzéseid. Aranyos, hogy eddig bírtad, és az sem érdekelt hogy kinek, de csak így kifakadtál. Aranyos vagy Te magad!- mosolygott. Elpirultam.
- Köszönöm...- hajtottam le a fejem.
-Még sosem láttalak ilyennek. Ilyen szerénynek. Mindig ilyen vagy?- nevetett.
- Lányok közt...attól függ. Normális fiúk közt igen. Lányoknál őrültebb.- nevettem.
- Normális fiúk közt?! Vagyis én bolond vagyok?- viccelődött.
- Nem úgy!- nevettem.- Hanem, aki...aki...ajj, már úgysem tudom magam ennél jobban leégetni...azok közt a fiúk közt, akikbe nem vagyok beleesve.- néztem rá. Elkomolyodott.
- Leégetni?! Szerintem ez egyáltalán nem ciki. Sőt, inkább cuki! Az érzés....nem viszonzatlan..!- kacsintott. Nem hittem a fülemnek. De ekkor megszólalt a csengő. Dave fölállt, nyomott egy puszit az arcomra, majd elindult felfelé.
 

3.rész- Csak mondd el neki!

 Másnap reggel vonakodva indultam el a suliba. Tudtam, hogy tegnap mindent nagyon elcsesztem. Grr...ˇ.ˇ  Szerintem Nessa direkt terelte el George figyelmét, hogy én tudjak beszélni Davvel. De akkor...hiszen én nem kértem, vagyis az az egy válasz lehet erre, hogy Dave kérte meg Nessát.
 Áááá!! Én pedig ráförmedtem. Elhatároztam valamit.
- Szia!- rohant a buszmegállóhoz Nessa, ahol mindig talizunk.
- Ühüm... hümmögtem gondolkozva.
- Na?! Mit csináltál tegnap?!- kérdezte egy kicsit szemrehányóan.
- Ajj, ne is mondd!- mondtam, miközben elindultunk a suli felé.- Szerintem...bocsánatot fogok kérni tőle.
- Really?!- csodálkozott.(ha valaki németes, vagy még ezt nem tanulta azt jelenti hogy tényleg)
- Igen. De...mégis mit mondjak neki?!- kérdeztem. Már beértünk a suliba, ezért lassan elkezdtünk lépegetni fel a lépcsőn.
- Szerintem csak mondd el neki!- felelte, majd ledobtuk a táskánkat.
- Oké...- sóhajtottam. Rápillantottam. Éppen nevetett valamit. Látszottak a gödröcskéi. Rám nézett, és amikor meglátta hogy nézem elmosolyodott. Elpirulva fordultam el.
- Nessa most komolyan! Menjek oda és így hívjam el az összes fiú előtt?! Mindenki egyből le fogja vágni a szitut.
- Figyelj! Ismerem már eléggé! Menj oda hozzá, és mondd azt, hogy csak bocsánatot akarsz kérni a tegnapi miatt. Van annyi esze, hogy ezt nem a haverjai előtt tisztázza veled. Higgy nekem!- veregette meg a vállam.
- Oké...- vettem egy nagy levegőt, majd elindultam felé. Amikor odaértem, csak tettem azt, amit Nessa mondott.
- Dave!- szóltam. Ő hirtelen felém kapta a fejét. Zavart ugyan, hogy minden fiú vigyorogva minket néz, de nem tettem semmit, csak koncentráltam.- Én...csak...csak szeretnék bocsánatot kérni a tegnapi miatt.
- Ööö...rendben.- vonta meg a vállát, és mosolyogva ismét beszélgetni kezdett a haverjaival. Elkeseredetten elfordultam.
- Dave baszd meg másról is akar beszélni veled!- ordított oda Nessa. Leesett az állam. Nem tudtam hogy most hirtelen mit csináljak, mint mondjak, csak Dave felé fordultam. Ő engem nézett. Odajött hozzám, és megfogta a két kezem. Egészen közel húzott magához, és úgy kezdte suttogni:
- Tegnap én is akartam mást is. Nem jött össze.- elmondta, majd elment. Ki a teremből.
 Most is én csesztem volna el?!?!

2.rész- Én vagyok mindent elcsesz kisasszony!!! :((

 Már több órája bent ülök, és anyuék még mindig beszélgetnek a rendőrökkel. Most ez komoly ekkora bűntény?! Sőt, ez nem is az! Inkább örüljenek, hogy túléltem, azt cső! Minek ennyit lovagolni rajta?! És így még falazni sem tudtam Nessának. ://
- Rendben Rebecca, mehetsz az iskolába!- adta ki az utasítást apa idegesen.
- Oké, megyek. Elvisz valaki?- álltam fel.
- Max Elvis Presley.- nevetett anya. Én is felnevettem, de ezt apa csak egy ideges pillantással nyugtázta.
- Húzás a kocsihoz.- felelte. Felsóhajtottam, majd követtem őt.
 Beszálltunk, és amikor odaértünk szólás nélkül a kezembe nyomta a táskám. Gondoltam akkor én is köszönés nélkül megyek el. Kiszálltam, és futni kezdtem a termünk felé. Amikor odaértem bekopogtam. Lassan benyitottam.
- Jó reggelt, elnézést a késésért.- szabadkoztam. A tanár a karórájára nézett.
- Késés?! Ez már a harmadik óra!
- Tudom, sajnálom.
- Hol volt?- tette csípőre a kezét.
- Hát...fogalmazhatnánk úgy is, hogy a sitten.- sóhajtottam. Megcsóválta a fejét.
- Üljön le.- adta ki az utasítást. Odasétáltam a helyemhez, és ledobtam a táskám. Nessa ül mellettem. Integettem neki, majd lassan bekapcsolódtam az órába.
 Amikor vége lett, szünetben odasétáltam a naplóhoz, hogy megnézzem, mit írt be a tanár.
- Na, ez nem szabályos! Ismét akarsz menni a sittre?!- vigyorgott rám Dave. A szívem hevesen dobogott, és szaporán vettem a levegőt.
- Ööö...nem...csak...mindegy...- lehajtottam a fejem, és becsuktam a naplót. Amikor már sétáltam vissza lehajtott fejjel a helyemre, megfogta az alkarom.
- Nem bántásból mondtam.- belenéztem a szemébe. Hirtelen még azt is elfelejtettem, hogy fiú vagyok-e, vagy lány. Kitéptem a kezem az övéből, és kiviharzottam a teremből. Ajj, már megint kezdem! Hogy lehetek ekkora balek?!
- Becca! Ez meg mi volt?!- jött utánam Nessa.
- Nem tudom, már megint kezdem. Annyira...grrr...- huppantam le egy padra. Leült mellém, és megfogta a kezem.
- Nem akarlak bántani, de ez így sosem fog összejönni.- ránéztem.
- Tudom..- feleltem halkan. Ekkor jött ki Dave és a legjobb haverja, George a teremből.
- Nem buzulunk!- kiáltott oda nekünk George. Vihogva mentek el. Megcsóváltam a fejem. Ha én lehetnék most Dave mellett...!! *.*

*Suli után*

 George,Dave,Nessa és én együtt mentünk haza, mert ugyanarra lakunk, én és Dave egy házban. A ház előtt van egy tér, ahova mindig megyünk. Most is leültünk oda. Elkezdtünk beszélgetni, amikor George felállt, mondva, hogy ő iszik. Mi beszélgettünk tovább, amikor éreztem, hogy a jéghideg vízzel leönt hátulról. Gyorsan megpördültem.
- Légy átkozott!- és kergetni kezdtem. Dave és Nessa ketten maradtak.

*Nessa szemszöge*

- Olyan hülyék!- nevettem.
- Aha. Azok. Nessa! Miért ilyen velem Becca?- kérdezte tőlem.
- Mert...hát...próbálj meg beszélni vele. Ha én elmondom, tuti halál fia vagyok. Sajnálom.- néztem rá bocsánatkérően.
- Oké, beszélek, de akkor addig te idehívod George-ot?
- Persze, menj csak!- mosolyogtam. Végre valami!- George! Megnézem a képeid, oké?- kiáltottam oda neki, a telefonját a kezemben tartva.
- NEM!- ordított vissza, és elkezdett rohanni felém, én pedig előle. Csak Beccáék jártak a fejemben.

*Becca szemszöge*

 George hirtelen rohant el, rólam pedig folyt a víz. Azóta már jó sokszor telibe öntött. Azért vicces volt. Dave mosolyogva lépdelt felém. Lefagytam, és ott megálltam, ahol voltam.
- Szia! Huh, jó vizes lettél.- nézett végig rajtam.
- Hát ja.- nevettem.
- Becca! Miért vagy ilyen velem?- kezdtünk el sétálni.
- Milyen?!- próbáltam uralkodni magamon.
- Hát ilyen bunkó. Pedig mással tök jó fej vagy, velem pedig ilyen. Pedig akár lehetnénk haverok is!- haverok....haverok....CSAK haverok...
- Hát ez van.- förmedtem rá, majd elrohantam. Fogtam a táskám, és befutottam a házba.
 Már nagyon könnyen elkönyvelhetem, hogy én vagyok mindent elcsesz kisasszony...:( Mi lett volna, ha nem hagyom ott? Mi sült volna ki ebből? Hogy folytatódott volna a délután? HOGY LEHETEK EKKORA IDIÓTA?!?! :((( 

1.rész- Péntek 13 ://

 Reggel egy órával hamarabb felkeltem, mint kellett volna. Elővettem a telómat, és játszani kezdtem rajta. Mikor ezt is meguntam a naplómba kezdtem el írogatni. Lassan már egy éve, hogy totál odavagyok Dave-ért, de még mindig nem kaphattam meg. Oké, ebben talán az is benne van, hogy nagyon bunkón kezelem őt. Nem tudom, valahogy így jön ki rajtam. Amikor a közelembe jön, ráförmedek, hogy "húzz innen te hülye görény" meg ilyenek, de nem tehetek róla. Még nem tudom kezelni. Annyira hülye vagyok!!
 A barátnőm mindig próbál nekem segíteni, de azt mondja, hogy akkor nekem is tennem kell valamit, ennek érdekében, különben így sosem fog összejönni. Ezt én is így látom. De amikor a közelembe jön, egyszerűen nem tudom, hogy mi üthet belém, egyszerűen csak úgy jön...mintha nem is én irányítanám magam. Pedig mennyire szeretnék én beszélgetni vele...!! És nem a görényekről...
 Lassan kelnem kellett. Mivel az osztályban inkább ez az okostojás gyerek vagyok, nem izgultam, hogy talán egy rossz jeggyel jövök haza. Vagy ha igen, akkor sem kapok nagy büntit, mert az ilyen nagyon ritka.
 Gyorsan bekaptam egy-két falatot, majd elkezdtem öltözni.

 Mikor felöltöztem megcsináltam a hajam. Csak szimplán a frufrumat egy rózsaszín csattal hátrafogtam. Nem mondom, hogy milyen hű, de nagyon szép vagyok, de semmi bajom sincs magammal. Szerintem fogynom sem kéne, max izmosodnom egy kicsit, de azon ma már lehet segíteni.
 Amikor indulásra készen álltam, felhívtam a legjobb barátnőmet, Nessát.
- Szia, hogy állsz?- szóltam bele.
- Szia, még öltözöm. Majd kell még a smink, és a hajam.- mondta. Elkomolyodtam, majd sóhajtottam egyet.
- Akkor ma is egyedül megyek.- jelentettem ki.
- Bocsi, ígérem, hogy hétfőn már korábban kelek!- szabadkozott.
- Oké. Na akkor majd találkozunk a suliban.
- Okés. Ja, és Becca!
- Mondd!
- Falaznál nekem ofőnél? Tudod, hogy kinyír, ha még egyszer elkések.- könyörgött.
- Oké, de mit mondjak neki?
- Hogy már itt vagyok, csak hányingerem volt, és elmentem a WC-re, mert éreztem, hogy most fog kifutni a róka. Pls!
- Oké, de siess!- egyeztem bele, majd letettem. Sosem képes időben elkészülni. És még hazudnom is kell miatta. Utálok hazudni, de a legjobb barátnőmért megteszem. ^.^
- Kicsim! Nem kéne indulnod?- szólt rám anya.
- De, már itt sem...ááá! 5 perc múlva kezdődik a tanítás! Elfelejtettem, hogy ma korábban kell menni! Anya, kizárt dolog, hogy beérjek!
- Az nem olyan biztos. Nyugi kicsim, elintézem!- mondta, majd felment az emeletre. Feszülten toporogtam lent a nappaliban. Nem késhetek el!
 Aztán anya Dannel az oldalán jött le lépcsőn.  
- Gyere húgi, elviszlek.- mondta Dan.
- Köszi mindenki, majd jövünk!- kiáltottam, majd elkezdtem kilökdösni Dant az ajtón.
- Hey, nyugi!
- Bocsi, de sietni kell! 2 perc...- mondtam már a kocsiban ülve. Beindította a motort, majd elindultunk. Már majdnem ott voltunk, amikor piros lett a hév.
- A fasz...- csúszott ki a számon. Félve néztem a bátyámra, de ő szidás helyett csak nevetésben tört ki. Én is vigyorogtam.
- Jó, már mindegy, becsöngettek.- néztem a karórámra.
- Na, akkor pattanj ki. Hidd el, sétálva hamarabb odaérsz!- adta ki az utasítást. Hittem neki, el tudok surranni még a hév előtt. Gyorsan kiszálltam, és odafutottam a sínekhez. Láttam, hogy már jön a hév, de gyorsan átfutottam.
 Sikeresen átértem, de nagy pechemre ott álltak előttem a rendőrök.
- Ugye tudja kisasszony, hogy ez szabálytalan volt?!- kérdezte az egyik rendőr.
- Igen, tudom, de elkéstem, és..- próbálkoztam.
- Az már magánügy! Jöjjön velünk, mi pedig értesítjük a szüleit!

Nos, ez lenne az első rész. Remélem mindenkinek tetszett! ;)) Előre szólok, hogy nem lesznek hosszabb részek, ennyire futja az időm. Sajnálom! :( Na puszi!! ;) A következő rész jövőhéten fog jönni. ;))) <3 KOMIKAT!!!!!!! :)) Ja, és köszönöm az előző részhez azt a sok komit, nagyon jól esett a biztatás. Úgysincs túl sok önbizalmam még így az első résznél. Úgyhogy nagyon szépen köszönöm!!! ;)) <3

Én és a körülöttem élők

 Az én nevem Rebecca. Csak egy átlagos lány vagyok, aki nagyon bele van zúgva a suli leghelyesebb fiújába. A fiú nem tud róla, de a barátnőm segítségével a tudatára adjuk...

 Ez vagyok én, Rebecca. Van akinek csak Becca, de így csak a legjobb barátnőm, és annak a pasija hív, aki egyben az én legjobb haverom is. Kicsit bonyolult, de mindegy. 13 éves vagyok, és a suli leghelyesebb pasija nekem nagyon bejön. Leghelyesebb...tudtommal az egész suliból csak én vagyok oda érte. :/ :O Furcsa, hogy ezt mindenki tudja, csak ő nem...o.O

Ő a legjobb barátnőm, Vanessa, de nekünk csak Nessa. Ő már 14, csak egyszer megbukott, így került hozzánk. Nem bánom, amióta itt van, úgy érzem, hogy megtaláltam az igaz barátom. Csak az a baj, hogy úgy tűnik, ismét meg fog bukni, szóval nem fogunk egy osztályba járni...:( neki van pasija. ;)

A suli leghelyesebb pasija, Dave. Ő a mindenem! Igaz, hogy tök jól néz ki, mégis kedves. Bár nagyon így a lányokkal nem foglalkozik, inkább csak a fiú haverjaival. Kicsit bánt, de talán túlélem. 14 éves, év vesztes. :)

Nessa pasija, Edward. Nekünk csak Ed. Cigizik, és tipikus rossz fiú, de amúgy nagyon jól elvagyunk vele. Nem egy suliba járunk, de szinte minden délután találkozunk. A legjobb haverom!! <3 :)

A bátyám, Dan. Igazi nőcsábász, mindig kapkodja haza a csajokat. Bár már több hónapja egy bizonyos Mia a barátnője. Csípem a csajt, szerintem tök jó fej. A bátyámmal mindig verekszünk, de végső esetben persze mindig ott van nekem. A bunyók és a szívatások ellenére imádom őt!

Nos, ezek lennénk mi, a tömör szereplők. Persze vannak a szülők, meg még néha akik elő fognak fordulni, de róluk képet nem mutatok. Az első részt holnap, vagy ma este hozom. Ha itt jársz, légyszi dobj egy komit, mert nem magamnak akarok írogatni. Köszi, pusszantalak!! ;)))