Már több órája bent ülök, és anyuék még mindig beszélgetnek a rendőrökkel. Most ez komoly ekkora bűntény?! Sőt, ez nem is az! Inkább örüljenek, hogy túléltem, azt cső! Minek ennyit lovagolni rajta?! És így még falazni sem tudtam Nessának. ://
- Rendben Rebecca, mehetsz az iskolába!- adta ki az utasítást apa idegesen.
- Oké, megyek. Elvisz valaki?- álltam fel.
- Max Elvis Presley.- nevetett anya. Én is felnevettem, de ezt apa csak egy ideges pillantással nyugtázta.
- Húzás a kocsihoz.- felelte. Felsóhajtottam, majd követtem őt.
Beszálltunk, és amikor odaértünk szólás nélkül a kezembe nyomta a táskám. Gondoltam akkor én is köszönés nélkül megyek el. Kiszálltam, és futni kezdtem a termünk felé. Amikor odaértem bekopogtam. Lassan benyitottam.
- Jó reggelt, elnézést a késésért.- szabadkoztam. A tanár a karórájára nézett.
- Késés?! Ez már a harmadik óra!
- Tudom, sajnálom.
- Hol volt?- tette csípőre a kezét.
- Hát...fogalmazhatnánk úgy is, hogy a sitten.- sóhajtottam. Megcsóválta a fejét.
- Üljön le.- adta ki az utasítást. Odasétáltam a helyemhez, és ledobtam a táskám. Nessa ül mellettem. Integettem neki, majd lassan bekapcsolódtam az órába.
Amikor vége lett, szünetben odasétáltam a naplóhoz, hogy megnézzem, mit írt be a tanár.
- Na, ez nem szabályos! Ismét akarsz menni a sittre?!- vigyorgott rám Dave. A szívem hevesen dobogott, és szaporán vettem a levegőt.
- Ööö...nem...csak...mindegy...- lehajtottam a fejem, és becsuktam a naplót. Amikor már sétáltam vissza lehajtott fejjel a helyemre, megfogta az alkarom.
- Nem bántásból mondtam.- belenéztem a szemébe. Hirtelen még azt is elfelejtettem, hogy fiú vagyok-e, vagy lány. Kitéptem a kezem az övéből, és kiviharzottam a teremből. Ajj, már megint kezdem! Hogy lehetek ekkora balek?!
- Becca! Ez meg mi volt?!- jött utánam Nessa.
- Nem tudom, már megint kezdem. Annyira...grrr...- huppantam le egy padra. Leült mellém, és megfogta a kezem.
- Nem akarlak bántani, de ez így sosem fog összejönni.- ránéztem.
- Tudom..- feleltem halkan. Ekkor jött ki Dave és a legjobb haverja, George a teremből.
- Nem buzulunk!- kiáltott oda nekünk George. Vihogva mentek el. Megcsóváltam a fejem. Ha én lehetnék most Dave mellett...!! *.*
*Suli után*
George,Dave,Nessa és én együtt mentünk haza, mert ugyanarra lakunk, én és Dave egy házban. A ház előtt van egy tér, ahova mindig megyünk. Most is leültünk oda. Elkezdtünk beszélgetni, amikor George felállt, mondva, hogy ő iszik. Mi beszélgettünk tovább, amikor éreztem, hogy a jéghideg vízzel leönt hátulról. Gyorsan megpördültem.
- Légy átkozott!- és kergetni kezdtem. Dave és Nessa ketten maradtak.
*Nessa szemszöge*
- Olyan hülyék!- nevettem.
- Aha. Azok. Nessa! Miért ilyen velem Becca?- kérdezte tőlem.
- Mert...hát...próbálj meg beszélni vele. Ha én elmondom, tuti halál fia vagyok. Sajnálom.- néztem rá bocsánatkérően.
- Oké, beszélek, de akkor addig te idehívod George-ot?
- Persze, menj csak!- mosolyogtam. Végre valami!- George! Megnézem a képeid, oké?- kiáltottam oda neki, a telefonját a kezemben tartva.
- NEM!- ordított vissza, és elkezdett rohanni felém, én pedig előle. Csak Beccáék jártak a fejemben.
*Becca szemszöge*
George hirtelen rohant el, rólam pedig folyt a víz. Azóta már jó sokszor telibe öntött. Azért vicces volt. Dave mosolyogva lépdelt felém. Lefagytam, és ott megálltam, ahol voltam.
- Szia! Huh, jó vizes lettél.- nézett végig rajtam.
- Hát ja.- nevettem.
- Becca! Miért vagy ilyen velem?- kezdtünk el sétálni.
- Milyen?!- próbáltam uralkodni magamon.
- Hát ilyen bunkó. Pedig mással tök jó fej vagy, velem pedig ilyen. Pedig akár lehetnénk haverok is!- haverok....haverok....CSAK haverok...
- Hát ez van.- förmedtem rá, majd elrohantam. Fogtam a táskám, és befutottam a házba.
Már nagyon könnyen elkönyvelhetem, hogy én vagyok mindent elcsesz kisasszony...:( Mi lett volna, ha nem hagyom ott? Mi sült volna ki ebből? Hogy folytatódott volna a délután? HOGY LEHETEK EKKORA IDIÓTA?!?! :(((
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése